Anodizálás során (anódos oxidáció) az alumíniumot híg savban (foszforsav, oxálsav,kénsav, krómsav, stb.) anódként kapcsoljuk (pozitív pólus), ekkor vízbontás játszódik le, az anódon oxigén fejlődik, a katódon hidrogén. A fejlődő oxigén azonnal reagál az alumíniummal és porózus oxidréteget hoz létre. A réteg keménysége a fürdő hőmérsékletétől és a használt sav típusától függ. Eloxálásnak (elektrolitikus oxidáció) azt az eljárást nevezzük amikor 200 g/l-es kénsavban 20 °C-on 14-20 V feszültséggel 1,2-2,0 A/dm² áramsűrűséggel anodizálunk. Az európai szabványok itt 5-10-15-20-25 mikrométeres szabványos réteget írnak elő. Az eljárás során az alumíniumból, vagy ötvözeteiből készült munkadarabokat egy sínen felfüggesztve kénsav fürdőbe helyezik. Az ellen elektród (katód) lehet ólom vagy alumínium. Az áram a sínen keresztül folyik a munkadarabba, a fürdőbe, majd a katódba. A fejlődő oxigén reagál a fémmel és porózus réteget hoz létre.
A pórusok lehetőséget adnak a színezésre:
- Amennyiben fémeket választunk le elektrolitikusan a pórusokba, akkor elektrolitikus színezésről beszélünk. Pl. ón-szulfáttal világosbarnától a feketéig lehet színeket előállítani, a szín a leválasztott ón mennyiségének növelésével egyre mélyül. Az elektrolitikus színek tartóssága a legjobb.
- Használhatunk még szerves színezékeket színezésre, itt egyszerűen belemártjuk az eloxált anyagot a színezékbe, itt a szín mélysége a tartózkodási idő, festék töménysége illetve rétegvastagság függvénye. A színtartósság főleg épületek esetében rendkívül fontos.
Lényeges lépés a folyamat végén a pórusok tömítése. A tömítettség határozza meg nagy részben a korrózióállóságot mind natúr, mind színezett termék esetén. Színezett termék esetén nemcsak a korrózióállóságot, hanem a színtartósságot is erősen befolyásolja. A tömítés történhet forró vízben vagy hideg vegyszeres oldatban. Tömítés helyett szoktak még folyékony átlátszó lakkot is használni, de ez sokkal költségesebb az egyszerű tömítésnél.
